Tavaly ilyenkor már leírtam nektek, hogy milyen volt a nyaram, illetve a nyáriszünet utolsó napjai, így hát arra gondoltam, hogy folytatom ezt a hagyományt.
Mikor vége lett a sulinak, és kezdődött a várva várt nyáriszünet, rá kellett jönnöm, hogy ha nem akarok örökre a sötétben kóvályogni, muszáj lesz összekaparni magam. Azon gondolkodtam, hogy lesz-e elég erőm ahhoz, hogy megvalósítsam az álmai, lesz-e elég arő ahhoz, hogy megtartsam a fogadalmaim. Nyár elején adottak a lehetőségek, csak nem mindeki használja ki. Állásajánlatok, nyaralási koncepciók, hatalmas bulik a pálmafák alatt, és a gondolat, hogy nyár van. 3. osztály közelettélvel azért az embernek eszébe jut, hogy nem sokára érettségi, és ha továbbra is ilyen lesz a tanuláshoz való felfogásom, nem fog sok jóval kecsegtetni a jövő. A napok jönnek mennek, és már azon vagyunk, hogy eltelt a fél nyáriszünet, és mi még nem csináltunk semmit. Okos gyereknek is csak most jut eszébe, nyár végén, hogy van vagy legalább 6 kötelező olvasmány, ami úgy kiment a fejemből, mintha nem is hallodtam volna róla, de végülis nem fogok pánikba esni, mivel új tanár lesz, aki aligha fogja számonkérni rajtunk a feladatot. I hope..
Nyáron megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy sikerüljön a tervem, nem ülhetek tétlenül, hanem tennem kell azért, hogy sikerüljön. Most ez a plusz, ez a motiváció ami bennem van, remélem sok idig ott is marad, ezzel felpörgetve a tanulási rászántságomat.
Ami ilyenkor lenni szokott (velem), hogy a nyár végén, megint egy új ember lettem. Ha nem is teljesen új, de valami megváltozott azóta, hogy én évzáró után ki tettem a lábamat az iskola kövéről. Ilyenkor mindeki fogadalmat tesz az újtanévre, amiket vagy betart, vagy az idő múlásával már lelankad az érdeklődés, és a semmibe vész. Új év, új tanárok, új tantárgyak a régiek helyett, vagy azok mellé. Új lehetőségek, és egy tiszta lap, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat.
